Pécs, mint leendő Európa Kulturális Fővárosa, parkolást drágít, új fizetős övezetet alakít ki és új területeket von be a forgalomcsillapított övezetbe. T.A. is egy ilyen környéken lakik, úgyhogy ha ezentúl szeretne kihajtani az utcájából, éves engedélyt kell vennie.

Pécs önkormányzata 44/2008. rendeletével módosította ill. kiterjesztette a korlátozott forgalmú övezetek határait. Ezek alapján az Aradi Vértanúk útjának a szervizútja ezen rendelet hatálya alá esik. Ez egy dicséretes dolog, mert ennek az utcának díszburkolata van, és nyílván sérülhet a forgalomtól. Azonban ebbe az utcába torkollik 3 utca, ebből kettő kétirányú, a harmadik, ahol én is lakom és még kb. 60 család, (Nyíl utca) egyirányú. Ez egy meredek szűk utca és az Aradi felé egyirányú. Az ott lakók más irányban nem tudják az utcájukat elhagyni, csakis a most már engedély köteles Aradi Vértanúk útja felé.

Mivel a Homárt egy abszolúte nem létező ügyben nagyon hasonlóan zaklatja a BKV hiénája, különös empátiával olvastuk Szemki dühös posztját a róla elnevezett Szemki blogon. Olvassa el, aki csak tudja, mert bárki kerülhet hasonló helyzetbe: én ott tartok, hogy nem kizárt, írásszakértőt kell kérnem annak bizonyítására, hogy nem én írtam alá a nevemet a jegyzőkönyvben.

Ember embernek nemhogy farkasa, de a Zuschlag Jánosa, a társadalom eresztékei recsegnek-ropognak, és mindennek tetejébe mindenki csúnyán beszél. Például a buszsofőr az utasokkal. Gábor döbbent beszámolója alant.

A téli szezon legviccesebb olvasói levelét egy felháborodott, ugyanakkor erős márkahűséggel megvert utas írta Richard Bransonnak, a Virgin légitársaság alapítójának, miután Bombayből hazafelé nagyon kibukott a rettenetese ebéden. Itt olvasható, a levél ígéretesen indul, de utána fokozatosan még viccesebb lesz, jó szórakozást!

"Nemcsak a vidékieknek szar" című sorozatunk újabb epizódjában Edó és kolléganője ugyan nem mértek mínusz hét fokot a buszban, mint zsámbéki sorstársnőik, de ők is jól összefagytak tömegközlekedés közben, a 160-as és 260-as buszjáratokon. Ugyanis egyáltalán nincs beéptett fűtés, havi kilencezerért. Fagyos harag alant.

A fogyasztás szerelmeseinek zarándokhelye lehet az ukrán főváros földalattihálózata, a príma Englishrussia blog képriportja szerint ugyanis megvalósult a begombázott médiaértékesítők álma: a metróállomások és kocsik minden elképzelhető négyzetcentiméterén színes hirdetések örvénylenek.

Lelketlen szolgáltatókon edzett primitív homárszívünk is megremegett két gyermelyi asszony levelét olvasva, akik borzalmas körülmények között kénytelenek napi 80 kilométert utazni. A zsámbéki medencében járatokat üzemeltető Kontakt-Busz Kft járműveinek néha meg kell állniuk, hogy a sofőr lekaparhassa a szélvédőre belülről ráfagyott párát. Az utasbarát közlekedési cég kínai buszain nem nem működik, hanem állítólag egyáltalán nincsen fűtés, az ígért radiátorokat pedig lassan egy hónapja nem szerelik be. Alant két fellázadt fogyasztó panasza, illetve a cégnek írott levelük, amire természetesen nem kaptak választ. A felügyeleti szervtől sem, nyilván. A sztori tanulsága, hogy nem csak a Volán sportja a távolsági emberkínzás.

A Homár tökéletesen megérti N.M.-et, ugyanis hónapok óta zaklat egy ügyvédi iroda, hogy fizessem be egy Gripen árát, amiért pár éve elkaptak a hetes buszon. Persze ordas hazugság az egész, nem kaptak el, hetes busszal utoljára úgy tíz éve utaztam. Mondtam nekik, hogy rendes vagyok, így hajlandó vagyok aláírásmintát adni, de az nem kellett nekik és azóta is zaklatnak. Csakúgy, mint levélírónkat, akinek viszont sokkal pikánsabb a sztorija. Az ő mobilszámát az ügyvéd ugyanis hazugsággal csalta ki egy rokonából. Részletek alant.

Nemsokára berakjuk hírbe, ha egyszer rendben, az ügyfelek alapos megfingatása nélkül ér célbe egy Wizzair-járat. Most még nem ez a hír. Gábor tapasztalt skandinávszakértő, mégis megkísértette az istent és Göteborgból Wizzairrel akart Pestre jönni. Persze megkapta a magáét, az utastársival együtt. A legnagyobbat az a fiú szívta, akit semmiképpen nem akartak felengedni a gépre,aztán kiderült, hogy jó néhány üres szék maradt. Kalandok alant.

"A Lufthansáról alkotott véleményem? Vízfejű multi, cselekvésre képtelen, felelősséget maximálisan elhárító, udvariatlan, tájékozatlan, arctalan, fogáspont nélküli, zsírosan csúszós hájtömeg, az ügyfelet semmibe vevő társaság." Mi gerjeszt egy kisgyermekes apát ilyen kemény szavakra? Ismerkedjenek meg Péterrel, akit egyszer már megszívatott a Lufthansa, de ez neki nem volt elég, amit most 400 ezer forintja bánt. Ja és pár pótolhatatlan emléket is elvesztett. A történet rávilágít, hogy a válság egy rakás céget joggal söpör el a föld színéről.