Remek fordulat történt annak az olvasónknak az ügyében - A. J. Chegwidden a neve, amit legutóbb lefelejtettünk – aki azt állítja, egy trükkös (és részeg) büfékocsis több ezer forintra lehúzta egy gyorsvonaton, aztán még inzultálta is. A fordulat az, hogy a MÁV a Homár-poszt megjelenése után azonnal válaszolt neki. A levélben az áll, hogy a whiskyszagú ismeretlen csakis illegális büfés lehetett, gyorsvonaton ugyanis nincsen büfékocsi. (Több olvasó pont emiatt, mármint hogy hogy került büfés egy gyorsvonatra, eleve kételkedett A. J. Chegwidden sztorijában.) Alant a MÁV levele, az érintett kommentárjaival.

Pozitívnaivügyfél-napon következzen egy másik hepiendes történet. Mondjuk tétje sem igen volt, de ettõl függetlenül elszorulhat a torkunk egy pillanatra, ha diznisen cukrosra fantáziáljuk Elemér sztoriját (lassított felvételeken potyog az utolsó spórolt pénz a gépbe, szomorúan csóválja farkát a házigekkó, de aztán csenget a postás, juhé):

Gyermekem, aki 13 éves, és már a fogyasztói szemléletbe született, kilátogatott a vidámparkba. Itt megszomjazván egy coca-cola automata mellett döntött. A megjelölt összeg bedobása után semmi nem történt. Erre a csemete roppant dühös lett, és úgy döntött, hogy nem hagyja magát, meg persze a szülõktõl lerángatott kétszáz forintot sem.

A Homár nem feltétlenül tartozik az Eastpak-fanok táborába, miután többször porrá ázott a vízen kívül mindennek ellenálló hátizsákjával, az élõhalottakat viszont csípi. Sajnos zombi-modelleket relatíve kevés reklámcég alkalmaz. Körülményes instruálásuk miatt szorulhattak a kokszos ribancok mögé, költeni amúgy sokkal kevesebbek kell rájuk.

Ma a tréfák napja van a jelek szerint, a viccfáról most éppen egy corás reklámtábla esett le, ami egy egészen különleges kávéfõzõt ajánl a vevõk figyelmébe. A padlótisztításra is alkalmas, korszerû gépezetet J. szúrta ki, lent olvasható az élményeit összefoglaló rövid levél.

Kemény harcok folynak a színfalak és a mosolygós ügyfélszolgálati front mögött a Tescoban. Akik még emlékeznek, volt egy kisebb purparlé a karfiollevelek tépkedése körül, amire a raktáráruház egy figyelmeztetéssel válaszolt. A tépkedés úgy tûnik átterjedt a káposztára is, ugyanis Candy Nyíregyházán már egy vadabb táblával találkozott:

Múltkoriban olvastam a Homáron a kelkáposztacsonkolás bûntetté minõsítésérõl szóló rövid szösszenetet, úgyhogy gondoltam én is megosztom hasonló jellegû drágaszágomat...amúgy nyíregyházi Tecsóban történt, ahova már fõleg csak fényképezni járunk, sztem karácsonyra kölcsön is kérek vmi. jó digitgépet :) Amúgy kíváncsi vagyok hány évet kaphatok egy levélért, illetve mit mondhat a bíró...

Hajaj, Önök nem ismerik az Index lapigazgatójának a szóvicceit, de ez még annál is sokkal rosszabb. Képtelenek vagyunk árnyalt gyalázkodásra, nézzék meg maguk a Digicams metróban látható plakátját és borzongjanak! A mûfaj eleve hideglelõs, de magyarázó képpel megfejelve büntet, mint az egyszeri refprmer fûnyíráskor. Alant a feljelentõ levél.

Nem vagyunk olaszdrukkerek, de most párás a szemünk és három centirõl nevetünk egy Klose-fénykép arcába, és olyan arcot próbálunk vágni, mint Grosso a hosszúra tekerés közben. Ebben az áldott hangulatban egy pozitív sztorival nyitjuk a napot. A történet igazából mindössze arról szól, hogy a miskolci okmányirodában elvégzik a munkájukat. A saját tapasztalatunk egyébként az, hogy az okmányirodák még a feslett fõvárosban is pompásan mûködnek, a gyorsaságról nem beszélve. Lehet, hogy az élményfürdõ mellett az okmányiroda a magyarság kitörési pontja? Lent a levél, mínusz ékezetek.

Aki azt hiszi, hogy egy MÁV-szerelvényen nem érheti majdnem olyan élmény, mint egy Váci utca környéki szexbárban, az természetesen téved. A következõ sztori olyan összetett, mint maga az élet, vagy kicsit szûkítve az optikát, mint maga a berúgás. Szerepel benne egy ingatag utas, egy egyre részegebb büfés meg jó sok pénz, ami az elõbbi zsebébõl az utóbbiéba vándorol. Még azt sem állítanánk, hogy aki részeg büfékocsissal bratyizik, az ne futhatna bele bármikor ilyesmibe. Olvassák és okuljanak, miért nem szabad soha whiskyt inni!

Ha eltekintünk attól a nem jelentéktelen kérdéstõl, hogy a haverok zsebének megtömésén és Demszky Gábor újraválasztatásán kívül mi a rák értelme van city light posztereken és kisfilmeken reklámozni a nagykörúti villamost, akkor nem is sikerült rosszul a Combinók reklámja. (No de miért tekintenénk el? Hasonló ötleteink: A Keletitõl az Astoriáig válassza a Rákóczi utat! Remek aszfalt, csillogó boltok, erõs kávé! Vagy: A Jászairól a Bem térre? Az igényes ember választása a Margit híd.) De térjünk vissza a filmhez.

Örömmel halljuk, hogy Norvégiában az állatvédõk megpróbálják betiltani a felfújható, állat formájú szexjátékszerek árusítását (nem ismerünk gusztustalanabb látványt egy felfújható homáron nyögdécselõ humanoidnál), nade a szerencsétlen hableányt ki védi meg?!

Tessék, itt van egy felfújható, háromlikú áldozat, aki még zsenge szûz is ráadásul. A dobozon olvasható kedvcsináló reklámszöveg leginkább egy extrém búvárklub hirdetésére hajaz. Aszongya: