Pjotr a dezertõr homárügynök a birodalmi Rudiklón terjedését észlelte határon onnan (ami persze még mindig nem olyan, mint a miénk, ami még mindig nem olyan, mint az orosz). Az arcátlanság revansot követel, ezért Olvasónk mozgosításra szólít fel: lopjuk össze féltve õrzött nemzeti ételeiket! A Mozartcsoki alázásában ugyan már több helyi versenyzõvel meg kell küzdeni, de vannak még rejtett erõforrások.

Kedves Homár, avagy a sógorok nyelvén Hummer! Igen, most az egyszer az osztrákokról van szó. Itt is vannak szemet- és a fogyasztói lelket gyönyörködtetõ áruk és reklámok, nem is kevés! Már régóta gyûjtögetem õket, és szerintem az egyik legviccesebb a Rudi reklám. Nem, nem a "Ha ön forradalmár lenne,..."-TV elnökérõl van szó, hanem a magyar hungarikum, a Túró Rudi osztrák koppintott változatáról.

Fel vagyunk háborodva, a szermélyes érintettség okán, illetve egyszerû fogyasztóként is. Jollytallt, vagyis a feleségét ugyanis egy olyan termékkel verték át a boltban, ami királyráknak volt álcázva, pedig nem is abból készült. A Vici Delicatess csomagolására ugyanis a “Királyrák olajban” felirat került, az meg közel sem egyértelmû minden fogyasztónak, hogy a zárójeles “Surimi imitáció” megjelölés mit jelent. Az alant látható level vége felé pedig rémes vízió olvasható arról, hogyan lepik el éttermeinket az álhomárok.

Jannus dicsõ érdeme, hogy a kedves olvasók és a Homár is rácsodálkozhat a schokobananen eredetijére. Ezt természetesen egyelõre tudományos bizonyítékokkal nem tudjuk alátámasztani, de az elavult darwini evolúcióelmélet azt sugallja, hogy a banán és a csoki volt elõbb, semmint a csokimázba préselt aroma:

Régi olvasó vagyok, de eddig még nem találtam semmi olyat amit elposztolhattam volna neked. De ez most szerintem méltó arra, hogy csatogtasd az ollóid. Ma délelõtt Székesfehérváron bementem az inter spárba venni egykét apróságot, amikor e remek termékkel találkoztam. Elsõ pillanatban kicsúszott a "Mi a SZAR-ez!!??" mondat a számon, majd az pultos rosszalló megjegyzése után, idézem: "Csokis banán!" arréb lopozva lefotoztam neked.

A péntek az általános iskolások szerint a buzik és a spéci kenyerek napja, nyilván ezért kaptunk két szolidan ijesztõ kenyeres képet. A nagyobbik reveláció az, hogy a barna kenyeret festik, merthogy még egy (két) Homár is lehet olyan naiv, hogy ezt korábban el se tudjuk képzelni.

Igazából nem tudjuk, hogy a hányásos/hasmenéses calicivírus ellen véd-e, mindenesetre banános és csokis, tehát a Homáron a helye a többi schokobananen-klón mellett (nagyköszi Líviának):

Az örökzöld banános csoki témához szeretném mellékelni az alábbi képeket. Szlovákiában vettük, a magyar felirat ellenére még nem találkoztam vele Magyarországon. Amúgy finom, a töltelék kicsit savanykás, de nem bevonóval, hanem rendes csokival van bevonva, ami nálam jó pont. Szvsz Ötös skálán négy és fél.

Olvasóink nem szeretnék, hogy újra igazságtalanul megfeszítsék szegény Norbit, ezért a cukormentes cukor nyomába eredtek. Három elmélet is napvilágot látott. Az elsõt Andrew küldte, aki szerint jázmin pakóca lehet az édesítõ, Lesi szerint azonban valószínûbb, hogy a cikóriagyökérbõl készült "Just like sugar" lehet az anyag, de Zoló szerint az sem kizárt, hogy a kalóriamentes Splendát takarja a parasztvakító elnevezés:

Elárulom a nagy titkot, amit még a kutató-kémikus szagértõ sem tudott megfejteni. A "cukormentes cukor" az jázmin pakóca - latin nevén stevia rebaudiana leveleibõl készült por állagú vagy cseppfolyós kivonat, mely többszázszor édesebb a cukornál, teljesen természetes és valóban zéró kalóriás.

Becsszó, nem akarjuk mi Norbikát bántani, fõként mióta felforrt szegénynek az agyvize a heréi miatt és százmillás pert emleget a saját lapjában megjelent ominózus fotó miatt. De Pepe, a Sasszem nevû olvasónkba belebújt az ördög és meglepett minket a Norbi Update Ételfutár reklámanyagával, oszt legott nekünk is felmelegedett a központi processzorunk. Ugyanis azzal bíztat a harmadik bekezdés második mondata, miszerint „Ételeink ízesítése cukormentes cukorral történik, ami nem tartalmaz sem kalóriát, sem mesterséges ízesítõszert". A nemcukorcukor.

Igazi nyalánkságot talált Marcsi a tésztájában, csak valahogy õ pont nem így szereti:

A minap tésztát fõztem ki, és az alábbi guszta körömdarabot találtam benne. Beleöntöttem a fele tésztát a forrásban lévõ vízbe, sose szoktam átválogatni mint a lencsét, és mikor leszûrtem akkor jött elõ... az biztos, hogy nem az enyém, én nem festem, és megvan mind :) Hogy lehet ilyen körmökkel dolgozni egy tésztagyárban? Ilyenkor hol az ÁNTSZ?

Immár hivatalos, hogy sem a burrito, sem a taco, sem a quesadilla nem számít szendvicsnek. Már amennyire egy amerikai legfelsõbb bírósági bíró ítélete hivatalossá tesz bármit is.

A kérdés úgy jött elõ, hogy egy szendvicsbár meg akarta akadályozni, hogy egy másik büfé megtelepedjen ugyanabban az üzletközpontban, mert a szerzõdésük szerint más nem árulhat szendvicseket ugyanott. A konkurens állította, hogy a burritója nem is szendvics. Esetleírás mókás szakvéleménnyel itt, angol nyelven. Kárpótlásul itt olvasható pár magyar nyelvû burrito-recept.

A jelek szerint vészesen közeleg a karácsony, mikulás pláne, legalábbis errõl tanúskodnak az élelmiszerüzleteket elárasztó csokimikulás hadak és szaloncukorhegyek. A sarki Matchban fedeztük fel a következõ, számunkra újdonság erejével bíró, édességipari terméket ("csokoládéval bevont banán ízû zselés szaloncukor", áll a dobozon). Szlovák testvéreinknek hála, túl azon hogy belevágunk az idõszakhoz illõ pótcselekvésbe, a szaloncukor-tesztelésbe, a pozsonyi Figaró gyár "Zlaté Salonky - banánové" kódnevû üdvöskéje kiváló alkalmat nyújt a csokibanán (lásd még: banános csoki, schokobananen) vezérfonal felvételére is. (E témában született korábbi Homárposztok itt, itt, itt, itt és itt.)